Egyesült Arab Emirátusok, Dubai – A végletek és szélsőségek sokkoló és pazar élménye (4.rész, Dubai-ba érkezés)
Az előző részekből megtudhattad, hogy milyen hely Abu Dabhi. De nem bánom meg, ha ezt a részt is elolvasod!
Egy újabb reggel virradt ránk. Reggeli és csomagolás után kijelentkeztünk, majd még a hotelben érdeklődtünk, hogy van-e busz, vagy vonat, amivel eljuthatunk Dubai-ba. Elnavigáltak minket a buszállomáshoz, de javasolták, hogy menjünk taxival, mert sokkal kényelmesebb és nem sokkal drágább. Ezt kicsit furcsáltam, de hát olykor furcsa a világ. Közben a google-en megnéztem, hogy mégis milyen messze vagyunk. Közel 130km-t csak nem kellene Taxival menni és ebben a feleségem is egyetértett velem. Ezen gondolkodva sétáltunk ki és a szálloda alkalmazotjai kivitték a csomagunkat, taxit hívtak, bepakolták a taxiba a csomagot, mi meg beültünk egy… na milyen autóba? Persze, hogy Toyota. Nem lehetett nagyon régi, de az indulás pillanatában érződött, hogy még a torka is véres. A futómű úgy kopogott, mintha azonnal szét akarna hullani. A motornak is fura hangja volt és a belső elemek is zörögtek, de a ment. A sofőrök erre mind hallgatagok voltak, egy se kezdeményezett beszélgetést, de a mostani sofőrünk, mikor megtudta, hogy a buszállomásra megyünk, kivételt tett.
-Hová utaznak a busszal?
-Dubai-ba.
-Miért nem mennek Taxival? Én elviszem önöket… (erre elmondta, hogy mennyi volna a buszjegy –ez egyezett azzal az árral, amit a hotelben mondtak- és fal ajánlotta, hogy plusz 10-15%ért elvisz ő.
Egymásra néztünk a felségemmel és magyarul megbeszéltük, hogy én bizony elhiszem, hogy ő elvisz oda, de arra komolyan kíváncsi vagyok, hogy az autója is képes-e erre. Ha azonban mégis sikerülne, akkor időt nyernénk. Ez utóbbi miatt döntött a Zasszony a taxi mellett, én meg kíváncsi voltam, hogy a kerekek, a motor, vagy a kárpit adja előbb fel. Így belementünk, elfogadtuk az ajánlatot. Zörögve, csattogva, morogva vette az irányt a verda Dubai felé. Esélyem se lett volna megint átaludni a sivatagi szakaszt ilyen zajban, de így legalább láttam azt is. Nem egy nagy élmény. Koszos, poros, kopár, de mégis meglepően be épült, lévén egy valóban forgalmas útról néztem azt. Kevesebb, mit egy órába tellett, hogy újra egy városban legyünk, ami immár Dubai. A taxi meg még egyben van. Hamarosan feltűnt a metró is az út mellett, majd az egyik megálló mellett megállt a taxi és segített a sofőr kivenni a csomagokat. Fizettünk és ő visszament Abu Dhabiba. Vagy ameddig azzal a verdával sikerült.
Mi pedig ott voltunk Dubai cseppet sem lenyűgöző peremén. A metró megállóban tudtuk meg, hogy ide nem jön vonat, mert dolgoznak a vonalon. De a megálló mellett van egy buszállomás, ahonnan busszal visznek a legközelebbi működő állomáshoz és az okozott kellemetlenségek miatt a busz ingyen van. Kilépve az állomásról, éppen elment egy ilyen busz előttünk. De láttuk a másikat, amint szállnak fel rá az emberek. Persze mire odaértünk, az is elment. Mivel kb 2percenként indult egy csuklósbusz, nem kellett várnunk és bőven volt rajta szabad ülőhely is. Még két metróállomásnál álltunk meg, ahol volt is felszálló, de a busz egyáltalán nem tellett meg. Majd megérkeztünk ahhoz a állomáshoz, ahonnan már metróval tudunk utazni. Itt tudtunk jegyet is venni. Sokáig mentünk a metróval és a város egyre inkább tűnt annak, mint amit Dubai-ról olvastam és láttam. Egyre futurisztikusabb, egyre zöldebb, egyre inkább volt minden eltúlzott, de ízléses. A metró és az állomás patyolat tiszta volt, de a környezet is egyre inkább kezdett tisztának tűnni a por lepte külvároshoz képest. Megérkeztünk az Internet City-be, ahol a szállásunk volt lefoglalva. Leszálltunk a vonatról, de még sokat kellett sétálni, hogy kijussunk a légkondicionált és csillogóan tiszta állomásról. Innen kb. 5perc sáta volt a szálloda, a portól roszogó járdaszerű valamin.
Tisztán látszott, hogy aki ezt a várost tervezte, az látott már járdát más városban és igyekezett is azt leutánozni, de nem értette meg annak a rendeltetését. Több szakaszban hiányzott a járda, átvezetett ugyan azon az úton többszőr is, persze zebra nélkül és helyenként akkora padkán, hogy fellépni se volt könnyű rá, nehogy a koffer felgurítani. De megérkeztünk és láthatóan zavarba hoztuk a személyzetet, mert ez ugyan csak egy 3csillagos szálló, de nem szokás ide gyalog érkezni. Így aztán egy fajta fáziskéséssel jöttek elénk, hogy segítsenek a csomaggal és a recepcióhoz kísérjenek minket. Itt már rutinosan bíztam rá a motyót a hordárra, magunkat meg az ilyen-olyan manager-ekre, aki kísérgettek minket. A bejelentkezés itt is gyorsan és barátságosan ment. Közben bemutatkozott egy hölgy, aki a szálloda valamilyen managere volt (elfelejtettem, hogy milyen) és mondta, hogy ő fogja nekünk megmutatni a szállodát és felkísérni a szobánkhoz. Így is tett. Elkirándultunk a medencékhez, majd megmutatta, hogy hol van az etető, ahol reggelizni fogunk, elvitt az ajándékboltjukhoz is, ahol elkölthetjük a felesleges pénzünket, majd felkisért a szobánkhoz, ahol sajnálkozva mondta, hogy az erkélyajtó biztonsági okokból be van zárva, de reméli, hogy így is nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Ja!!! A csomagjaink ott voltak már a szobában. Mit tehettünk mást, mint felfedezni Dubai-t, hogy hol lehet olcsón, jót, enni?
Hát elmentünk felfedezni Dubai-t és kerestünk egy helyet, ahol lehet olcsón, jót, enni. És ezt Te is meg fogod tudni a következő részből.
