Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. 20.nap. Az inka Főváros.

 223 ember olvasta mar el ezt az írást

Peru 2019. Csavargásaim az inkák földjén. 20.nap. Az inka Főváros. Március 31. vasárnap.

Az előző részben elköszöntem Puerto Maldonadotól is.

20. nap, március 31. vasárnap.

Végül a 7 körül-ből pont nyolc óra lett, nem tudom ez egy óra ez olyan szalonkésés, vagy az én jelenlétem garantálja ezt, eddig mind a 4 járatom egy órát késett. De, nagyon ráértem mindig.

A földszinti helyemen utaztam, az 1/11-en, három járaton is arra a helyre foglaltam. Most jó is volt, mert csak mellettem nem ült senki, 11-en aludtunk együtt. Kicsit most sajnáltam, hogy éjszakai járattal mentem-jöttem, hisz így az Andok átkelésből nem sokat láttam. Amit reggel ¾ 6 után, napfelkeltekor, az csodálatos volt. Félelmetes, zord hegyvonulatok, szűk, 4000 m fölé kapaszkodó hágók, kábító szerpentinek, néha eltűntünk a felhőben, és fölötte jöttünk ki. A többiek még aludtak, én gyönyörködtem. Nagyon hiányzott a fényképezőgépem, igazából a telefonos fényképezést még nem tettem magamévá. Az vigasztalt, hogy az ablak a belső pára letörlése után kívül még mindig szutykos maradt, sokat rontott volna a minőségen. Aztán, megérkeztünk. 6 fokra, az esti 28-30 után durva volt, vékony pólóban vártam fél órát a csomagomra, amiben melegebb cucc volt.

5

Besétáltam megint, bő 3 km, kell az edzés. Mire beértem, 10 körül, már rám izzadt a mellény. Ismerősként fogadtak, ugyanazt a szobát, egy másik alsó ágyat kaptam. A csomagot leraktam, és az egy órakor esedékes ágyfoglalásomig sétálni mentem. Nézelődtem, az akció kamerával filmezgettem, végül a piacon kötöttem ki. Az örök téma.

1

Jól ellehet itt nézelődni, egy piac, és környéke örök téma. Az itt élők szórakozása is más kicsit, mint amit európai ésszel, lehetőségekkel megszoktunk. Az emberek lelke talán tisztább, egyszerűbb, így azok a dolgok is egyszerűbbek, emberibbek, aminek örülni tudnak, ami elszórakoztatja őket. Nagyon népszerűek az utcai mutatványosok. A piac mellett is több helyen, és főleg egész nap, reggeltől estig egymásnak adták a placcot. A „túlcivilizált, túlvárosiasodott” helyekről jött, a mai, digitális világban csiszolódott ízlésű embernek talán kicsit gyermetegnek, egyszerűnek tűnnek ezek az önszórakoztatások. De elég csak egy pár percig nézni az emberek önfeledt kikapcsolódását, a vidám nevető arcokat, a csillogó szemeket, az őszinte szurkolást a „jónak”, és mindjárt felértékelődik ez, és kritikusan elgondolkodunk a saját világunkon.

Délelőtt bementem az utazási irodába a holnapi kirándulással kapcsolatban, de az én levelező partnerem, Gloria, akivel otthonról intéztem a foglalásokat, csak 5 után lesz bent. Ebédre hirtelen ötlettel egy nagy cső főtt kukoricát vettem a piacon. Van itt egy nagy, fehér szemű fajta, (rengeteg színű, és fajtájú van) abból ettem meg egy csövet, és jól laktam. Kicsit édeskés volt, mikor sót kértem csodálkozott a kofa, de nem tudott adni. Így is finom volt.

2

Vissza a szállóra, zuhany, és egy kis lazítás. Fáradt vagyok, az éjszaka is azért kényelmetlen volt, és tengerszintről megint 3300-ra ugrottam. Kicsit olyan kótyagos, fáradt érzés most. El is aludtam. Fél négy körül újra elindultam, holnapra az Orion szupermarketben vettem vizet, egy kis harapnivalót reggelre, hisz az itteni reggelinél már nem leszek itt. Ma kávét sem ittam, most kicsit fáj is a fejem. Egy kokateát ittam, hogy picit feldobjon. Öt előtt még egy utcai árusnál vettem egy tál melegételt, az volt a vacsora, a szokásos olcsó, de finom háziétel. Édességnek pedig egy itteni frissen, olajban kisült hosszú rudat, a spanyol gyökerű churrost nassoltam. Ez a nagyon népszerű „streetfood” fánkszerű tésztából van, fahéjas ízű a belseje, és cukorban megforgatják. 1 sol, finom, és minden utcasarkon kapható. Először a Camino alatt kóstoltam, Spanyolországban, még 2006-ban.

4
3

Glóriával leegyeztettük az utat, jóval korábban kell indulni, mint az előzetesben van, már 3.40-re jönnek értem, 3-kor ébresztő. Megint rövid éjszaka, és holnap fárasztó nap lesz. Be is jöttem hat körül, összepakoltam, hogy reggel ne sokat zajongjak, próbálok korán elaludni. Bonyolult a kijutás a Machu Piccura, van egy csomó jegyem. Autó 2 óra, vonat kb. annyi, majd busz. Visszafele ugyanúgy. Majd mesélek. Ja, érdekesség, itt nincs óraátállítás, most már hét óra az eltérés otthonnal.