OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Skót-Felföld 2016. 6. Rész. Invermoriston.

Home » Skót-Felföld 2016. 6. Rész. Invermoriston.

Loading

Skót-Felföld 2016. Egy 700 km-es gyalogtúra naplója. 6. Rész. Invermoriston.

Az előző részben tovább baktattam a Loch-Ness partján.

2016.06.18. szombat

    A gyors változásokat megtapasztalva, már meg sem lepődtem azon, hogy kék ég, ragyogó napsütés fogadott, mikor ébredés után kikukucskáltam az óvatosan lehúzott cipzár között. A szokásos, (csak leírom a nevét) mogyoróvajas kenyér, meglehetősen gyorsan sikerült kiszeretnem belőle, ekkor már untam, mind vékonyabban kentem a kenyérre. Pedig még jó fele megvolt…

   Ilyenkor, mikor csapadékmentes nap ígérkezett, – bár olyan alig volt – a sátort és a matracot a hátizsák két oldalán levő hevederek alá lehetett szorítani, a zsák tágas lett, és az amúgy egy nagy nejlon bevásárlószatyorban szabadon himbálódzó élelmiszer készletet bele lehetett tenni a zsákba. A kezem az ugyanis mindig foglalt volt. Kimaradt a felszerelések felsorolásakor, hogy vittem magammal erre az útra is,- és itt tényleg volt létjogosultsága – a jó öreg, kiszolgált nordic walking botomat, vagy, hogy a magyarnál maradjunk, a túra-botot. Mikor életemben először találkoztam ezzel a segédeszközzel a Wörthi-tó partján sétáló hölgyek kezében, nagyon furcsa látványnak tartottam ezt az aszfalton, vagy akár a zúzottkő sétáló utakon használt hó-nélküli síbotot. Aztán egyszer valamelyik itthoni hipermarketben le volt árazva nevetséges 1500 Ft-ra, minőséginek tűnt, hirtelen ötlettel megvettem. Egy darabig csak otthon porosodott, majd a görög szigetre már vittem magammal. És rászoktam. Nagyon jó, és hasznos segédeszköz hosszú sétákon, nem beszélve arról, hogy a használata a séta közben nem különösen használt felső-testet is átmozgatja. Egy nehéz hátizsák cipelésekor meg egyenesen áldás. Sajnos, majd három év használat után épp ezen az úton, igaz, már jó a vége felé, Lewis szigeten megadta magát, javíthatatlanul szétesett, így megváltam tőle. Az első napokon különösen hiányzott.

    Szombat volt, a forgalomból kiestek a nagy kamionok, de amúgy is csöndes volt az út, kimondottan jól esett a séta a kellemes időben. Nekivetkőzni nem igazán lehetett, hisz azért 10 fok alatt maradt a levegő, de nem is nagyon akartam, hisz amit levetek magamról, annak helyet is kell találni. Az út melletti rész néha kiszélesedett, legelők, egy-két gazdaság épületei is feltűntek. A fenyőerdők sűrűjét ezeken a tisztásokon néha magányos óriások váltották. A növényvilág amúgy is burjánzott, az állandó nedvesség, a pára megtette hatását. Komolyabb növénytermesztés természetesen nincs ezen a vidéken, hiszen a talajviszonyok nem teszik lehetővé, de az állattenyésztés „virágzik”. Rengeteg birka, szarvasmarha van az út mellett húzódó karámokon belül, és a kövér legelőket, az azokat átszövő csermelyeket, patakokat látva arany életük lehet.

0176
0175
0140

    Elmúlt dél, mikor egy Hostel tűnt fel szorosan az útpadkán. A térkép Alltsigh néven jelölte ezt a „települést”, ami gyakorlatilag két házból állt egymással szemben az út két oldalán. A jobb oldali, dombra kúszó részen egy lakóház, valószínű, hogy a Hostel üzemeltetői élnek itt, a baloldalon, a víz fölé nyúlva, a szobákból vélhetően csodálatos kilátással a tóra, az ifjúsági szálló épülete. Természetesen itt bárki megszállhat, ha felvállalja a sokágyas, gyakran koedukált elhelyezést a szobákban, a minimális komfortot, cserébe a pár eurós, fontos, dolláros éjszakánkénti árért. Itt elkanyarodott egy bicikli-gyalogút is a dombok közé. A térképen lekövettem, de annyira zegzugos kanyarokkal, hirtelen magasságkülönbségekkel, és kb. kétszeres utat befutva jutott el oda, ahová én igyekeztem, hogy maradtam a kényelmesebbnél és rövidebbnél. Öregszem?

0131

   Alighogy elhagytam a két épületet, ahol pihentem is egyet, (kb. óránként negyedórát, hisz nem siettem, a hátizsák hevedere viszont nagyon vágta a vállamat. Na meg, a bakancs…) az időjárás hirtelen visszaváltott „skótra”, beborult, és már hullott is a finom permet. Már nem zavart. Négy kilométernyit ballagtam, mikor az út elkanyarodott jobbra, Invermoriston közeledett. Hogy melyik folyócska ömlik itt a tóba, a rövid nyelvlecke után gondolom nem kérdéses. A tényleg csak párházas kis falucska szerintem annak köszönheti létét, hogy itt válik el a tó mellett délnek futó A82-es úttól az A887-es, amelyik is nyugatra kanyarodva, a Skye-sziget felé veszi az irányt, és amelyiken én is folytatni szándékoztam a gyaloglást. A tizenegynéhány épületből pár lakóházként funkcionál, van egy kicsi bolt, posta, szálláshelyek, és egy szuvenír-bolt.

0133

   A természet adta látványosságok viszont nagyon sok turistát torpantnak itt meg, így egy meglepően nagy, és mindennel ellátott parkoló fekszik közvetlen az elágazásnál. Itt málháztam le én is először, mikor beértem, és mivel az óra is, a táv is adta, elhatároztam, hogy itt fogok éjszakázni. Először lepakoltam a csomagot a parkoló egyik piknik-asztalára, majd megkönnyebbülve, kényelmesen bejártam a környéket. Csoda tudja még így utólag is, lehet, hogy felelőtlenség, lehet, hogy túl nagy az emberekbe vetett bizalmam, (sajnos otthon ezeket nem merném megcsinálni, még egy percre sem) de az északi országokban gyakran hagytam minden felszerelésemet őrizetlenül, „csak úgy”, akár egy napra is. És, soha nem loptak el semmit. Itt is, ahogy a padon heverő poggyászomra néztem, mielőtt egy jó órára magára hagytam, adta magát a kérdés, hogy ugyan ki a csodának kellene az én szerény, és szegényes szerelésem? És nem is kellett, pedig mikor visszamentem, ültek a padnál.

0130

     Tehát körbenéztem, megtaláltam az első osztályú, forró vizes WC-t, találtam ivóvizes kutat is, és ami a lényeg, a Moriston folyócska partját borító sűrű ligetben egy vastag levélszőnyeggel borított, tehát kényelmes derékaljat nyújtó sátorhelyet, éjszakai menedéket is sikerült találni. Kicsit ez is zajos volt, bár, a mély szurdokban rohanó víz, és a zuhatagok, vízesések folyamatos, monoton morajlása végülis nagyon jó altatónak bizonyult. Az első három este beszéltem egy már itt járt barátommal, akinek az első kérdése mindig az volt, hogy: És, a szúnyogok? Ki kellett ábrándítanom, hogy eddig még nem sikerült velük megismerkednem. Na, erre a cseppet sem kedves szertartásra a negyedik estén, ott a sűrű erdőben sor került.

0132

   Megismerkedhettem Skócia átkával, (és talán nem csak Skócia, hanem az egész északi övezeté) a midge (midzs) nevű, egy milliméternél jóval kisebb, kétszárnyú szörnyeteggel, a Magasföldi szúnyoggal. Sokszor fogok még vele találkozni útközben, sokszor keseríti meg a sátorállítás, és bontás perceit, és főleg, nagyon sokat fogok vakaródzni miatta. (Később írtam a naplómba, hogy monotonon teltek a napjaim, hisz egész nap mentem, és vakaróztam.) Mert, innen már végig kísért az úton. Tulajdonképpen készültem rá, hisz előkészületek alatt sokat olvastam, hallottam róla. Még itthon horgászboltban megvettem egy könnyű, karimás vászonkalapot, amelyről körben sűrűszövésű háló lógott le, aminek az alját be lehetett gyűrni a ruha gallérja alá. Tehát, elméletileg szúnyogálló volt. De csak elméletileg, mivel nem erre a méretű szúnyogra készült.

0154

   Otthon, ugye halljuk, esetleg látjuk, hogy jön, zümmög a szúnyog, ránk száll, odacsapunk, és ha szerencsénk van, egy kis vérfoltot látunk, a szúnyogot pedig likvidáltuk. Ezeknek a legfőbb fegyverük az apróság, és a tömeg. Csendben, és nem vicc, több ezres, tízezres tömegben támadnak. Volt, hogy nem láttam, nem éreztem belőlük semmit, csak véletlenül a kézfejemre néztem, és szürkéllett a párszáz apró sötét ponttól. Már dolgoztak, és ha rögtön szét is kentem az egész társaságot, másnapra viszont a létszámuknak megfelelő, bepirosodott, apró pötty borította a bőrt, ami kegyetlenül tudott viszketni. A másik véglet, amikor azt látjuk, hogy egy szürkés felhő rohan felénk, és a következő pillanatban megszállja a fej csupaszon levő bőrét, pillanatok alatt a szemünk, szánk, orrunk, fülünk tele lesz velük, és olyankor csak szaladni, hadonászva rohanni lehet. Tényleg szörnyű! Na most a kalap, az otthoni szúnyogok ellen biztos jól véd, itt talán egy-két perc haladékot adott, de mivel a sűrű háló lyukain is könnyedén átjönnek, ez tényleg csak halasztás. Többször előfordult, hogy egy perc múlva már fuldokolva téptem le a kalapot, mert alatta már több volt, mint kívül.

0155

    Később aztán találkoztam a boltokban sokféle „önvédelmi” eszközzel valóban sűrű szövésű hálókkal, speciális kesztyűkkel, a midge-re kifejlesztett szúnyogirtókkal, de ezek azért nem kevés pénzbe kerültek, és ha egy (vagy ezer) ilyen szörnyeteg meg akar csípni, az meg is fog! Saját tapasztalat, hogy nem találkoztam velük menetközben, az aszfaltúton haladva, nagyon sűrű esőben, és nagy szélben. (Valószínű a mikro grammos súlyuk miatt.) De fogadni lehet a jelenlétükre víz közelben, – tehát az egész Highlandon – sűrű és magas aljnövényzetben, és cserjés ligetben. Ez utóbbiakat is nehezebb elkerülni, mint megtalálni. Szóval, tábort vertem, majd egy rövid sétát tettem még a környéken, a szurdok, és környékének bejárását másnap reggelre hagytam.

0150

Negyedik  éjszaka: 57°12’43.56″É   4°36’58.82″Ny

4. éjszaka