Skandináv kerékpártúra, 56. nap. Svédország, Vittangi.

Home » Skandináv kerékpártúra, 56. nap. Svédország, Vittangi.

Loading

Skandináv kerékpártúra, 56. nap. Svédország, Vittangi. 2011. július 3.

Július 3. vasárnap, 56. napja úton

Hát, mit mondjak, reggelre jól lehűlt a levegő. A felhők megmaradtak, a viharos szél is, és 7-kor nem volt több 8-10 foknál. Úgyhogy kabátban, hosszúnadrágban vágtam neki az útnak. Biztos valami hidegfront betörés volt, mert a mai nap nagyon nem akart menni a szekér. Egész nap fájt a lábam, a térdeim, alig volt erő bennük. Ezt a fájást még az induláskor, az első napokban éreztem, míg be nem járódtak az ízületek, izmok. De azért így is sikerült ma 85 km-t letekerni.

Skandi 1194
Skandi 1193
Skandi 1192

Indulás után nem sokkal elhaladtam a Pajala-i repülőtér mellett. Amilyen kicsi település Pajala, olyan komoly a repülőtere. Profi irányítótorony, nagy fogadóépület, tűzoltóautók, hatalmas pályatakarító gépek, és ahogy megsaccoltam, 2.5-3 km-es betonkifutó. Biztos egy ilyen Lappföldi területi reptér, viszont az is igaz, hogy egy gép sem volt a betonon, és tegnap délután óta én még repülőnek a hangját sem hallottam. Mindegy, van ha kell.

A kísérő folyó az maradt az út mellett, hol kiszélesedve és méltóságteljesen folydogált, hol pedig szűkebb, meredekebb esésű mederrészhez érve a hatalmas sziklák közt bukdácsolva, fehér tajtékot vetve rohant. Minden kilométeren egy-egy csodálatos fotótéma bukkant fel. Ahol az út egy kicsit eltávolodott a víztől, ott a legkeskenyebb sávon is rögtön horgásztanyák, hétvégi házak nőttek ki a fák között.

Skandi 1196
Skandi 1203

Ha Finnországot a tavak országának nevezzük, akkor Svédországnak legalább is az északi, Lappföldi részére a folyók országa elnevezés illik igazán. Tavat talán egyet láttam, (biztos van több is) de olyan összefüggő tórendszerekkel, mint a szomszédban, nem találkoztam. Viszont a mai viszonylag rövid távon, 3 hídon is keresztülmentem.

Skandi 1217

Aztán ma találkoztam még egy állatfajtával, farkasokat láttam! Az út eltávolodott a folyótól, és sűrű fenyves fogta közre kétoldalt, sűrű, de alacsony aljnövényzettel. És ahogy tekertem, nagyon érdekes volt, mert először a szagukat éreztem meg. Aki volt már állatkertben, vagy vadasparkban farkasok kifutójánál, az tudja miről beszélek, elég jellegzetes aroma. Hirtelen szippantottam bele, azonnal tudtam mit érzek, (bár egy pillanatra beszagoltam a kabátom alá, nem-e a dezodor hatása múlt el) de a következő pillanatban már megláttam a falkát. Meglepődtem, és rögtön a kontrára léptem, de fényképezni reménytelen volt. Szerintem olyan 50-60 méterre lehettek, 6-8 ordast láttam tisztán, bár a borús idő miatt elég félhomály volt a fák között. Fejüket leszegve, lassan haladtak, néha villant egyik-másik az aljnövényzetbe, valószínű földi kutyákat vadásztak. Az útra ügyet sem vetettek, szerintem megszokták már, és a gyorsan suhanó járművekben biztos nem a zsákmányt látják. A nyomaikkal már tegnap is, ma is találkoztam, az út mellett, vagy alig beljebb több helyt láttam, és fényképezetem is nagy állat, feltehetően rénszarvas letisztított csontvázát, gerincét, lábcsontjait. Egyik helyen pedig még nem is túl régi, még nem befejezett tetem feküdt az úthoz közel.

Skandi 1191

Odébb egy tájékoztató egy középkori vaskohó megtekintésére invitált a folyó partra. A parkolótól jó négyszáz métert kellett gyalogolni a sűrű erdőben a célig, de az a rövidtáv is maga volt a pokol. Szúnyogok olyan agresszív, kiéhezett hada vetette rám magát, hogy az félelmetesebb volt minden vadállatnál. Belerepültek a fülembe, szemembe, orrlyukamba, a számon meg nem is mertem lélegezni. A rövid távon négyet láttam azokból a fekete szőrű, rendkívül fürge, állatkákból, amik szerintem azonosak a földi kutyákkal. Egy villanás csak mindig, és már el is tűnnek a legközelebbi lyukban. Itt, ahol megálltam éjszakázni, már itt is láttam kettőt.

Skandi 1209
Skandi 1210
Skandi 1206
Skandi 1216
Skandi 1211
Skandi 1213

A kohó egy apró kis dombon állt a zúgó, sebesen rohanó folyó partján. Tájékoztató rajz és szöveg mutatta a korabeli kohászat feltételezett mikéntjét, a szöveg szerint 1670-ben még állítottak itt elő vasat. A kohó belsejére érdekes mintázatot rajzolt a megdermedt fém. Volt ott piknikasztal, tűzrakó hely, minden, de abban a szúnyoginvázióban nem hiszem, hogy valaki is ott akarna piknikezni.

Skandi 1201
Skandi 1202
Skandi 1205
Skandi 1207

Ma is kb. 3 óra volt mikor végre a nap előbújt, és ereje az van, mert abban a pillanatban le lehetett venni a kabátot. Még dombosabb részek következnek, az emelkedők egyre durvábbak lettek, már nem mindegyiket lehet pedállal leküzdeni. Az út töltésen fut, az aljnövényzet az út mellett sok millió szúnyogot rejt, ott meg sem próbálom  a táborozást. Fél hat körül láttam meg a várva-várt táblát: erdei pihenő. Egy régi vízimalom épülete köré létesített objektum, WC, tűzrakó, padok, stb. Van két faház is ahol kényelmesen lehetne éjszakázni, de töröttek az ablakaik, a szúnyogokat lehetetlen kirekeszteni, ezért maradtam a sátor mellett.

Skandi 1197
Skandi 1212
Skandi 1218
Skandi 1220
Skandi 1221
Skandi 1222
Skandi 1226
Skandi 1223
Skandi 1224
Skandi 1225

Mikor megálltam, megrohantak, úgyhogy első volt a riasztóval lekenni magam, az 1-2 órát tényleg távol tartja őket. Gyorsan tüzet raktam, a füst is segít ellenük, plusz a vacsora kolbászaimat is megsütöttem a parázson. Jóllaktam, mindjárt éjfél, a nap már lebújt a fák mögé, és ahogy nem függőlegesen süt, rögtön 10 fok alá megy a hőmérséklet. Hideg éjszaka lesz. Reggel indulás tovább, este már Kiruna közelében szeretnék lenni.

Skandi 1227
Skandi 1228
Skandi 1229

56. éjszaka, Svédország, valahol a svéd rengetegben, Vittangi előtt. 67°31’08.82” 21°58’28.63”

56.