Skandináv kerékpártúra, 14. nap, Lengyelország Lubartów 2011.
Május 22. vasárnap, az út 14. napja
Reggel 10 perccel korábban ébredtem. Az ok egy nagy csapat varjú volt, akik éktelen zajjal beszélték meg a mai teendőket. Nekem a reggeli szertartás következett, majd indultam tovább. Kínos gonddal raktam rendet magam után, ha már ilyen kedvesen befogadtak! Lublin 12 km-re volt, a városba egy nagy tó mellett gyönyörűen megépített bicikliút vezetett be.
Lengyelország egyik legrégebbi települése (VI.század) most kb. 350 ezres lakossággal bír. Kiterjedésre is elég nagy, bizony jó sokáig tekeregtem a lakótelepek közt mire a városközpontba értem. A mai nap arra volt szánva, hogy először is netet találjak, és kapcsolatot az otthoniakkal, másodszor pedig a kevés lengyel város egyike ahol még nem jártam, tehát egy villám városnézés. Kemping sajnos itt sincs, tehát még nappal ki is kellett jönnöm a várostól távolabb, éjszakai pihenőhelyért.
Kánikula volt, a házak közt főleg, egészen augusztusi érzés volt. Kellett keresni a megfelelő erősségű jelet, de a harmadik próbálkozásra, a sétálóutca, az ottani Kárász utca közepén, közvetlen a város jelképének számító bakkecske szobra mellett megvolt a jel, és a kapcsolat.
Három órát álltam egyhelyben, a szerelék a falhoz támasztva, antenna kirakva, mit mondjak, volt nézőközönségem. Ezért jó idegenben, nem ismernek, és az sem baj, ha egy hülye csodabogárnak néznek. Többen odajöttek, megszólítottak, kérdezősködtek.
Különösen egy 60-as hölgy kerékpárral, Ő volt rámenős, csak mondta, és mondta, és hiába mutattam, hogy magánbeszélgetést folytatok, (Edinával videoskype-t) nem hagyta abba, azt akarta, hogy maradjak egy napot, majd Ő megmutatja a várost. Kösz, de nem! (pedig nagyon lepusztultul nézek ki). Mindenesetre megadta a nevét, telefonszámát, és nekem is kellett internet elérhetőséget adni. (mondtam, hogy telefonom nincs). Na, de mit kezd vele?
Rengeteg elintézni, megnézni valóm volt, feltöltöttem a naplót, képeket, közben beszélgettünk Edivel, gyorsan elszaladt az idő. Fél 3-kor összepakoltam, és a szűk centrummal ismerkedtem. A belvárosba a tatárok elleni védekezéskor épült városfal Krakkói kapuján lehet belépni.
Lublin óvárosában nem találkozunk a lengyel városok megszokott, sakktáblaszerű városszerkezetével, amelynek középpontjában a városháza és közelében a templom áll. A lublini óváros szűk, kanyargós utcáival, magasba szökő kőházaival, szabálytalan alakú főterével a reneszánsz idők városépítészetének műve.
A nagy melegben a nagyszámú turista, és persze a helybeliek is a szépen festett reneszánsz házak tövében egymás mellett álló teraszok napernyőinek hűvösében várták a délutáni enyhülést.
Szép, sokan voltak, szépek az épületek, de valahogy most nem vagyok a nagyvárosokra ráhangolódva. Háromnegyed óra elég is volt. Indultam tovább, ki a zsúfolt városi forgalomban, fúúj! Kifele menet elbúcsúztam a bakkecskétől, egy pillanatra még megálltam a városfalon tövében álló volt jezsuita templomnál, a mostani Katedrálisnál.
Igazán jó ilyenkor a GPS, nélküle azt hiszem, csak keringenék. Volt gyalogos kapaszkodó is nem kevés, de egy jó 25 km-t el tudtam távolodni a várostól. Egy mellékútra terelt Eszter, a GPS hang, és itt, Lubartów után bekanyarodtam egy félkész házhoz, egy építési telekre, és itt vertem sátrat. A környéken vannak tanyák, nem messze lovak szaladgálnak, a közvetlen szomszédnak egy borjúnyi kutyája. Remélem, éjjel nem engedik ki!
Végre főztem a két napja cipelt krumpliból, jó köménymagos főtt krumplit, a főzőlevéből pedig egy jó bögrés levest a Knorr készletéből. Érdekes módon, mikor a városban ma minden netes dolgot elintéztem, itt a prérin, ahogy bekapcsoltam a gépet, volt net, méghozzá remek térerővel. Hogy honnan jön?
Ma pontosan 47 km-t haladtam, Lublin és Lubartów között, ami olyan vasárnapi teljesítmény, de ennyivel is közelebb vagyok a célhoz. Kilenc óra múlt, szürkül, lassan bezárom a sátrat, film, és alvás. Jót tett a lelkemnek a mai otthoni kapcsolat! Jó éjt!
14. éjszaka, Lubartów mellett. 51°29’05.67” 22°37’39.29”
