Skandináv kerékpártrúra, 129. nap, Svédország, Norra Sandsjö. 2011. szeptember 14.
Szeptember 14. szerda. 129 napja vagyok úton.
Hát olyan sokkal nem lett jobb. Egész éjszaka változatlan hevességgel tombolt a szél, a közeli építkezésen döntött, borított mindent, egész éjjel azt hallgattam, ahogy a tetőt védő fóliát szaggatta, és a hordókat borítgatta. Tényleg nem sok kedvem volt elindulni, de egyszer ezen a szakaszon is túl kell lenni. Megreggeliztem, megkávéztam, összepakoltam, és nekivágtam. Beljebb a falucskában volt Coop, a reggeli tisztálkodást megejthettem, és innivalóval is feltankoltam.
A szél valamicskét talán enyhébb volt, de iszonyatos sebességgel sodorta az egész alacsonyan száguldó felhőket, és ennek megfelelően fél percenként változott a helyzet, vagy esett, vagy nem. Szelídült az út is talán, elég sokat bírtam tekerni. Itt is még voltak kidőlt fák, elég szerény forgalmú út ahhoz, hogy hivatalból rendbe tegyék, aki kidőlt fát talált, vagy útra szakadt nagy ágat, az megállt, és félrehúzta.
Dél körül értem be Eksjö városába, ahol egy nagycsomó út találkozik, szerencsére az enyém amerre vezetett, az elkerülte a várost. Gyorsabb így! A szélén találtam egy benzinkút melletti szép kis pihenőhelyet, itt megebédeltem. Le voltam izzadva, és olyan szél fújt, hogy muszáj volt az ebédhez is beöltöznöm, nem akarok a vége felé megfázni. Indulás után egy útépítésbe is belecsöppentem, egyirányúsítva volt a forgalom, míg vártam a zöldre és az átvezető autóra, beszédbe elegyedtem egy útépítővel, nagyon tetszett neki a szerelésem, na meg az út.
Aztán lekanyarodtam a 128-asra, ami ijesztő emelkedőkkel indult, de aztán megszelídült egy kicsit, és délután 5-kor már 62 km volt bennem, ami nem rossz. Jött egy pici település, inkább tanyaközpont az útkereszteződésében, viszont attól nem messze volt neki egy szép kis közösségi háza. Ami nagyon gondozott kis parkkal, grillállással volt körülvéve, de zárva volt, és teljesen kihalt.
Hátrakanyarodtam a ház mögé, és az egyik fedett tűzrakóhoz támasztva, leparkoltam és sátrat vertem. Lejjebb, egy tó mellett volt egy szép kis strand is, bár már természetesen zárva. Ahogy pakolásztam, és megvacsoráztam, fény gyúlt és mozgás támadt a házban. A hátsó kijáraton egy középkorú hölgy jött ki, mint kiderült a gondnok. Bemutatkoztam, elnézést kértem a zavarásért, és engedélyét egy éjszakai táborozásra.
Megbeszéltük az utamat, nagyon el volt ragadtatva, mondta, hogy Isten hozott, és maradjak, ameddig tetszik, és hogy miért nem állítottam a sátrat a teraszra, ott nem fúj annyira a szél. Hát ez fogadtatásnak már nem rossz! Nem akartam beljebb menni, mert érkezéskor már kifigyeltem a mozgásérzékelőket, és nem akartam beriasztani. Mikor üdvözölt, kezet fogtunk, és ledöbbent, hogy milyen hideg a kezem. Erre reagálva, huncut mosollyal megkérdezte a beszélgetésünk végén, hogy mit szólnék egy jó forró zuhanyhoz! Hát nem voltam ellene, levitt az alagsorba, ott volt a zuhany, és mondta, hogy mikor végeztem, oltsam el a villanyokat. Mit tagadjam, jól esett. Hajat is mostam, és jól átmelegedtem.
Mikor jöttem fel, már kezdett benépesülni a terem, a gondnok mondta, hogy este táncolni össze szoktak jönni a helybeliek. Van is buli, a sramli zenéhez hasonló pattogós mulatósra ropják a párok, pedig már este 9 van. Én olvasgatok egy kicsit, majd alvás. Jó hideg van, jól be kell öltözni.
129. éjszaka, egy faluház kertjében. 57°28’08.48” 14°45’51.15”
