India, Mysore. Három vallás temploma egy nap alatt
Korán reggel a St. Philomena katedrálisnál kezdtünk. Megmondom őszintén, ebből kb semmire sem emlékszem, úgyhogy menjünk is tovább következő állomásunkra, mely igen emlékezetes volt. Ez nem más, mint a Jain templom és Bahubali szobra fenn a hegyen, Shravanabelagola városában.
Megállt az autónk a hegy lábánál, hirtelen odacsoportosultak az árusok akik zoknikat árultak. Hiába, tudják mi kell a túristának a márciusi hőségben – gondoltam magamban. Már a felfelé vezető úton sem lehetett cipőben/papucsban lenni, ezért jó ötlet volt megvenni az elképzelhető leggagyibb, műszálas (ezáltal később igen büdös) zoknit, amiben megtettük ezt a 600-akárhány, sziklába vésett lépcsőkön felfelé vezető utat, ami bármily fárasztó is volt, nem lehetett megállni, mert a kő olyan forró volt, hogy még ezen a szuper zoknin keresztül is égette az ember talpát. Útközben volt szép kilátás, meg persze idő elgondolkodni azon, hogy a helyiek vajon hogy tudják ezt megtenni, sokan naponta többször is felmennek a templomhoz, ráadásul mezitláb. Néztem a mellettem elhaladó embereket (megelőztek jópáran), ahogy fülig érő mosollyal az arcukon mennek, és nem értettem, hogy birják. Az épitkezés menetébe meg belegondolini is fárasztó, elképzelni sem tudom, hogy oldották meg anno.
Felértünk, ki voltam fáradva, s nem érdekelt, hogy mennyire nem helyénvaló, én bizony felúztam kicsit a polómat, hogy a hasamat levegő érje. Kb fél órán át csak üldögéltem, próbáltam kipihenni az út fáradalmait. Akkor még nem tudtam, hogy lefelé rosszabb lesz, de erről majd később. Szóval felértünk, pihentem, és felfedeztük az épületeket. Mindenhol kis faragások, kőfalba vésett szövegek, és eldugott helyeken is találtam kőbe vésett kis isten-formát. A templomból nem sokra emlékszem, a fő látványosság Bahubali szobra, mely a világon a legnagyobb monolitikus, azaz egyetlen kőből faragott szobor. Ezt a 17,4 méter magas gránitszobrot 983 körül készitették, Bahubalit ábrázolja meztelenül, meditáció közben. A Jain legenda szerint 12 éven át meditált, azaz mozdulatlanul állt, közben kúszónövények nőttek a lába körül, hangyabolyok épültek mellette, s csigák nyomait is fel lehet fedezni a szobornál.
Miután körbejártuk a helyet, elindultunk lefelé. Nem, nem volt könnyebb, mert annyira meredek volt, hogy vitt a lendület, és hiába szerettem volna megpihenni néha egy pillanatra, nem tudtam megállni. A végefelé már eléggé féltem, hogy összerogyok, de szerencsére leértem, leültem, s 10 percig remegtek a lábaim, felállni sem tudtam. Aztán kicsit shoppingoltunk a bazársoron, majd továbbindultunk Halebiduba. Ez a város a Hoysala dinasztia központja volt, a templomot a 12. században épitették szappankőből. A 14. században muszlim hóditók kétszer is lerombolták a várost, melynek következtében a lakosok elhagyták az addig virágzó birodalmat. A templom azóta sem működik, és csak a romok maradtak, bár elmondható, hogy ennek ellenére elég jó állapotban van, ugyan szinte minden diszitése sérült, azért a templom maga egyben van.
Ez a művészet teljesen lenyűgözött. Nem túlzok, több, mint ezer fotót készitettem a templomról, egyszerűen nem volt olyan kis szeglete, amit ne találtam volna fotózásra érdemesnek. Természetesen most is gondot okozott, hogy kiválogassak csupán néhányat belőle. Aprólékosan kidolgozott szobrok és minták diszitik körben, nincs egy icipici felület sem diszités nélkül. A templom alsó részén elefántok, oroszlánok, lovak, virág- és egyéb sorminták találhatók. Efelett a szobrok különböző Hindu istenek legendás történeteit mutatják be. Az egyik -szerintem- legérdekesebb szobor Narasimha történetét ábrázolja, ahogy Narasimha éppen kibelezi a démont. A legendát elolvashatjátok a poszt végén.
A Hoysaleswara templom egy úgynevezett iker-templom, Shiva férfi és női aspektusát is mutatja. A templom egyik oldalán egy Shiva linga található, másik oldalt pedig két Nandi (bika) szentély, melyek szintén egyetlen kőből, aprólékosan faragott szobrok.
Következő állomásunk innen pár kilométerre Belur volt, ahol a 12. századi Chennakeshava templom-komplexumot néztük meg. Alapvetően olyan, mint Halebidu temploma, csak itt több templom található, van egy nagy bejárati kapuja, illetve ma is működik.
Már sötét volt, mikor visszaindultunk Mysore-ba. Későre járt, elég éhes is voltam, nem nagyon ettünk semmit egész nap, ezért vettünk egy adag Veg Biriyanit (rizses egytálétel) a szokásos étteremben, ahol pár napja megtanultam kézzel enni banánlevélről. Az étteremben mindig jóizűen elfogyasztottam az egy adag biriyanit, ezért eléggé meglepett, hogy a szállodaszobában, a műanyag tálkából kanalazva kb felét tudtam csak megenni, nem kivántam többet. Mint megtudtam, nem csak egészséges banánlevélről enni, mivel sok tápanyag és antioxidáns kerül a levélből az ételbe fogyasztás közben, hanem fokozza is az izeket, valamint segiti az emésztést. Egy biztos, sokkal jobban esik az étel banánlevélről.
Következő nap elutaztunk Coorg-ba. Ezt a vidéket “Scotland Of India”, azaz “India Skóciája” néven szokták emlegetni. Erről lesz szó a következő posztban, most pedig legyen itt Narasimha legendája, hogyan győzte le a legyőzhetetlennek hitt démont.
Narasimha, Vishnu isten egyik megjelenési formája, ember testű, oroszlán fejű lény, karmokkal. A legenda így szól: Vishnu egy korábbi megjelenésében, mint Varaha, megölte Hiranayaksát. Öccse, Hiranyakasipu démon meg akarta ezt bosszulni Vishnun és követőin. Sok éven át vezekelt, míg Brahma felajánlott a démonnak egy áldást, s ő a halhatatlanságot kérte. Brahma azt mondta, hogy mivel ő maga sem halhatatlan, így nem adhatja meg senkinek. A démon csalódott volt, de ravasz is, és megpróbálta közvetett módon elérni a halhatatlanságot, azaz hogy a halála csak bizonyos feltételek mellett történhet meg, és olyan feltételeket adott, melyeket úgy gondolta lehetetlen teljesíteni.
Kérte Bráhmát, hogy ne halhasson meg olyan lény által, akit Brahma teremtett. Ne halhasson meg épületen belül vagy kívül, se napközben, se éjszaka, se nem a földön és se nem az égben. Ne halhasson meg fegyver által, se nem ember vagy állat által. Nem okozhatja halálát lény, élő vagy élettelen. Ne ölhesse meg semmilyen félisten vagy démon, és mivel senki sem győzheti le a csatatéren, hát ne is legyen vetélytársa. Adja meg az uralmat minden élőlény és istenség felett, és adjon meg minden dicsőséget amit ezzel nyert. Adjon misztikus erőt a lemondásokért és hogy gyakorolhassa a jógát, hogy mindezt soha ne veszíthesse el. Brahma teljesítette a démon kívánságát, majd eltűnt.
Hiranyakasipu fia, Prahalada idővel Vishnu követője lett, és ez sokkolta apját. Dühös volt, amiért fia egy olyan istent imád, aki megölte az ő testvérét, ezért úgy dönt, hogy megöli fiát. Minden egyes alkalommal azonban, amikor megpróbálja megölni, Vishnu misztikus ereje megvédte a fiút. Prahlada nem ismerte el apját mint a világegyetem legfőbb urát, és azt állította, hogy Vishnu az átható és mindenütt jelenlévő.
Hiranyakasipu fia, Prahalada idővel Vishnu követője lett, és ez sokkolta apját. Dühös volt, amiért fia egy olyan istent imád, aki megölte az ő testvérét, ezért úgy dönt, hogy megöli fiát. Minden egyes alkalommal azonban, amikor megpróbálja megölni, Vishnu misztikus ereje megvédte a fiút. Prahlada nem ismerte el apját mint a világegyetem legfőbb urát, és azt állította, hogy Vishnu az átható és mindenütt jelenlévő.
A démon rámutatott egy közeli oszlopra, és kérdezte fiát, hogy Vishnu benn van-e ebben az oszlopban? Azt mondod ő mindent átható, de hol van Ő? Ha mindenütt jelen van, akkor miért nincs jelen előttem ebben az oszlopban?
A fiú azt felelte: Benn volt, benn van, és benn lesz.
A démon nem tudott uralkodni mérgén, és jogarával szétzúzta az oszlopot. Ekkor megjelent Vishnu Narasimha formájában, és megtámadta Hiranyakasiput, hogy megvédje a fiút.
Hiranyakasiput nem ölheti meg ember, állat, vagy isten. Narasimha egyik sem, mivel ő Vishnu inkarnációjának egy formája, félig ember, félig állat. Alkonyatkor támadta, azaz nem is nappal, nem is éjjel, az udvar küszöbén, azaz nem is kinn és nem is benn. A démont a combjára fektette, így az se nem volt a földön, se nem az égben, majd éles karmaival, mely se nem élő, se nem élettelen, kibelezte Hiranyakasiput.
Az alábbi képet Belurban, a Chennakeshava templomnál készítettem. Azt ábrázolja, ahogy Narasimha éppen kibelezi a démont.
Itt pedig egy Narasimha dal hallgatható, melynek éneklése vagy hallgatása békét és boldogságot hoz:
https://www.youtube.com/watch?v=TeJiO4Lss4I
