Egyesült Arab Emirátusok, Dubai 6.

Home » Egyesült Arab Emirátusok, Dubai 6.

Loading

Egyesült Arab Emirátusok, Dubai – A végletek és szélsőségek sokkoló és pazar élménye (6.rész, Dubai átka és varázsa)

Az előző részből a Dubai-i kalandozás derül ki, meg ebből is Dubai-i kalandozás derül ki, Én nem bánom meg, ha mindkettőt elolvasod!

A reggeliző helyre tartva elsétáltunk a recepció mellett. Meg akartam köszönni a szülinapi meglepit, de éppen rengeteg ember jelentkezett ki, vagy be, bár az is lehet, hogy reklamáltak, amiért ők nem kaptak sütit. Nem tudom, nem hallgatództam, tovább mentünk az étterem felé reggelizni a sorban állás helyett. A reggeli kellemes volt, se semmi különleges, vagy említésre méltó nem volt benne. De reggeli után látni akartuk Dubai-t. Kifelé a szállodából még több ember volt az előcsarnokban, így az ajándék megköszönése későbbre halasztódott. A nagy tömeg eléggé lekötötte a portásokat is, így nem kellett megküzdjek velük, a gyaloglási mániánkkal. A szokott úton és módon metróra szálltunk és most egy másik áruházba, a Dubai Mall-ba mentünk. Metrózás közben újabb felfedezést tettünk. Míg a szerelvény egyik végét csak hölgyek használhatják, a másik vége aranybérletes utazóknak van fenntartva. Itt az ülések bőr borításúak, kartámaszos, fejtámlás mind és talán masszírozó funkció van bennük. Jól értelmezhető, de nem bántó módon van mindenkinek tudtára adva, hogy ez bizony nem akárkinek széke. Ezúttal elég sokan utaztunk, de az arany rész, üres volt.

Leszálltunk a Dubai Mall nevű megállónál, abban a naiv reményben, hogy itt van a közelben a shopping Center. Nos, sok városban jártunk már és használtuk a tömegközlekedést. Eddig, ha ekkora távolságot kellett megtenni, mint ezen az állomáson belül, akkor mindig felszálltunk valami járműre, arra a 2-3 megállóra. Itt csak az a 4-5 mozgójárda segített a közelebb jutásban a végeláthatatlan, csillogó folyosón.

Ezen túra során légkondicionált üveg folyosón kereszteztük Dubai fő közlekedési útját felülről, a Sheikh Zayed Road-ot, amin olyat láttam, ami egy rövidebb időre kikapcsolt, elgondolkodtatott és el is szomorított.

DSCN8251
Sheikh Zayed út

A 2×5, helyenként 6+ sávos úton alattunk, nem volt nagy forgalom. De éppen két jármű haladt el egymás mellett. Az út szélén egy végtelenül zord utazási feltételeket biztosító lepukkant állapotú munkásbusz, zsúfolásig tömve az éhbérért dolgozó indai munkásokkal és őket éppen előzte néhány sávval arrébb egy fiatal nő aki kendőben vezetett egy nyitott sportkocsit (talán Ferrarit, vagy Lamorginnit) Ez a látvány itt teljesen normális, engem mégis mellbevágott ez a kontraszt. Sokat hallottam és olvastam az itt dolgozó építőmunkásokról, akik napi 10-15Eurónyi pénzért dolgoznak a hőségben és építik fel ezt a pazar és fényűző várost, akik a végtelenségig ki vannak használva és tulajdonképpen a modern rabszolgatartás áldozatai, de azt is sikerült megtudnom róluk, hogy legtöbbjük végtelenül hálás és boldog a sorsa miatt, mert ahonnan jöttek, még ennyi esélyük sem volna. Munkabérük mellé kapnak egy szállást, amit a legtöbb európai hajléktalan felháborodva utasítana vissza, de nekik még ez is jobb, mint ahonnan jöttek. A munkabérük mellé kapnak ételt is, ami biztosan nem versenyezhet a Michelin csillagért, de több és jobb, mint amit otthon ehetnének és ilyen rozoga buszokkal szállítják őket a szállás és a munkahely között, tehát utazásra sem kell költeniük. Így jellemzően az összes fizetésüket haza küldik a családnak ázsia szegény területére, akik az ottani körülményekhez képest, szerencsés helyzetben érzik magukat ettől a pénztől. Mindent megtesznek azért, hogy amint lejár a munkaszerződésük, ismét leadhassák az útlevelüket és lemondjanak a legalapvetőbb szabadságjogukról, hogy a „mesés” fizetésért tovább építhessék a fényűző Dubai-t. Én ezt mind tudtam és úgy éreztem, hogy fel is készültem rá, de valahányszor megláttam egy ilyen munkásbuszt, végtelen szomorúság vett erőt rajtam és mikor megláttam egy gondtalanul száguldozó dús gazdag fiatalt is ugyan abban a látómezőben, sokkolt a látvány. Ilyen a vad kapitalizmus. Ilyen világban élünk, ami nem fair és leírhatatlan szerencsés helyzetbe születtünk, hogy Európában sírtunk fel előszőr. Sokan nem szeretik Dubai-t e-miatt, pedig az Emirátusok csak annyiban más ezen a téren, hogy nem próbálja takargatni az igazságtalanságot, hanem vállalja. Lehet azért is van ekkora távolság az állomáson belül, hogy mire a bevásárló központba ér az ember, túl legyen ezen a sokkon és gondtalanul költhesse a pénzét. Mire oda értünk, magam is azon gondolkodtam, hogy lecseréljem-e az állomáson elkopott cipőmet?

DSCN8215
Fotó egy munkásbuszról

De a meglepetéseknek itt még nincsen vége. Sok helyről hallottam, hogy az iszlám és a keresztény vallás bár közös gyökerekkel bír, nehezen tolerálja egymás létezését. Európában, vagy keresztény kultúrkörben nem ütköztem volna meg novemberben, ha karácsonyi vásár van egy áruház üzleteinek igen jelentős részében. Itt sem az első tűnt fel. De egyszer csak mondtam a felségemnek, hogy álljunk csak meg egy percre! Ugye ez a kirakat még Dubai-ban van? Egy Iszlám, arab országban? Aztán a következő, meg a következő és így tovább. Azt hiszem, nevezhetjük Allahnak, vagy Jézusnak, mégis ugyan azt az Urat követjük még mi, az ateisták is, a pénz Istenét.

Ez a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb bevásárló központja. Még most is ott lennénk, ha minden szegletét be akartuk volna járni és akkor nem olvashatnád még az élményeimet.

20181107_125243
A Dubai Mall, mesterséges vízesése

Ezt mi sem akartuk. A tucatnyi étterem sziget egyikében megebédeltünk. A feleségem nem akart meglepetést, ő a Mc.Donnalds menüjéből választott, de én nem bírtam ki, hogy ne kóstoljak meg valamit az iráni konyhából. Valami kebab szerű ételt ettem, aminek az ízéről csak Szuperlatívuszokat tudnék zengeni. Leírhatatlan az íz világ, így kóstold meg magad is, ha érdekel. Bőséges volt az adag, jól is laktam, de a feleségem nem bírt a mekis kajával. A sültkrumpli majdnem fele megmaradt. Nekem rögeszmém, hogy étel hulladék a világ legnagyobb problémája, miközben sokan éheznek. Így mi ételt, nem dobunk ki. Ezért is tartom magam hősnek és nem kövérnek. Most sem hagyhattam, hogy ki legyen dobva, megettem hát azt is. Csak utána kezdtem aggódni, hogy az iráni és az amerikai étel bennem nem fog valami kulturális, vagy vallási háborúba kezdeni, de szerencsére békében bomlottak le.

DSCN8355
A kisváronyi méretű, Dubai Mall pici része

Még megnéztük a Burj Khalifát, ami nem csak a világ legmagasabb épülete, de nekünk holnapra jegyünk van a tetejére és elindultunk egy körre a városnéző busszal. Ezúttal olyan buszra szálltunk, amilyenre akartunk. Végig jártuk a város nevezetességeit. Bemerészkedtünk a fűszer piacra is, ami nagyon távol áll mindenféle tekintetben a modern Dubai-tól. Az igazi arab piac, aminek a nagyobb része semmit sem változhatott az évszázadok alatt. A kereskedők nagyon ügyes trükkel terelnek be a boltjukba, ahol a fűszerek mellett mindent IS lehet kapni. De az alkudozás kötelező. A feleségem vett egy pár gramm teafüvet, amire mondott a kereskedő egy árat. Mi válaszul annak a 10%-kát. és heves alkudozás indult. Pár perccel később, baromi jó üzletembernek tartotta magát mind a kettőnk, mikor a teát az eredeti árának úgy 12-13%-ért hoztuk el. Mondjuk én sejtettem, hogy olyan nagyot nem bukott rajta a boltos sem, de ez nem rontotta el az örömömet. Már naplementekor értünk vissza a Dubai Mall-ba, de még mindig nagyon meleg volt. Egy fagylaltoshoz vettük az irányt. Hogy hány féle fagyi volt? Az összes. IS!

DSCN8165
A 828méter magas Burj Khalifa

A feleségem kikérte magának az igényeinek megfelelő ízeket, míg mellette egy feltehetően helyi, fiatal arab hölgy pontosan ugyan azokat az ízeket kérte a másik kiszolgálótól. Egymásra mosolyogtak és a hölgy nevetve mondta, hogy kiváló vállasztás, majd nevettek. Az a kevéske kontaktot, ami volt a helyiekkel, azt pontosan ezt a fajta laza, közvetlenség jellemezte. Sétálgatva az áruházban, találtunk egy tea boltot, ahol kimérve is lehetett teafűvet venni. Meg is találtuk a piacon vett tea fajtát, ami a lealkudott ár negyedébe került itt.

DSCN8274
Dubai, fűszer piac

Mire sötét lett, megtaláltuk az áruház egyik teraszát, ami egy telefon kereskedésen át volt megközelíthető és a legjobb rálátás volt onnan a világ legnagyobb szökőkutjának félóránként megrendezésre kerülő fény, víz és zene show-jára. Így onnan néztük végig, majd újra. Valóban látványos volt, de a felségem volt az, aki nem érte be eggyel. Vissza mentük a szállodába, ahol végre sikerült megköszönni a születésnapi ajándékot és megtudtuk, hogy nem csak reggeli jár a szobához, de vacsora is. Persze, hogy nem utasíthattuk vissza. Bár kulináris élményt nem nyújtott, rossz sem volt és mindenképpen jól laktunk vele.

Ha érdekel, hogy jártunk-e a Burj Khalifa tetején, akkor olvasd el a következő részt is!