Skandináv kerékpártúra, 37. nap. Finnország, Pohjainen Pikatie.

Home » Skandináv kerékpártúra, 37. nap. Finnország, Pohjainen Pikatie.

Loading

Skandináv kerékpártúra, 37. nap. Finnország, Pohjainen Pikatie. 2011. június 14.

Június 14. kedd, 37. nap.

Az előrejelzés tévedett! Reggel 8-kor a kempingben még reményteli volt az ébredés, (amit egy csinos szőke kislány fűnyírása okozott, de ideje is volt).

Skandi 671
Fűnyírós ébresztő.

A fekete égen voltak kék foltok is, reménykedtem! Hosszadalmas pakolás következett, az ott töltött három éjszaka kicsit rendetlenné tett, (alapból az vagyok), meg azért az esőben rendesen elázott sok minden. Azért délre kész lettem, még átszaladtam a szupermarketbe egy kis útravalóért, megfőztem az ebédemet, (tojásos makaróni) még vettem egy forróvizes fürdőt, ki tudja, mikor lesz legközelebb, (hamarabb, mint gondoltam) és elköszöntem a kempingtől, Helsinkitől.

Skandi 668
A kemping fürdője.

Eszter mintaszerűen kivezetett a városból, nélküle még most is ott bolyonganék. Elegáns és igényes külvárosokon, szatellit-településeken haladtam keresztül, és mindenütt bicikliúton. A Nagy-Helsinki tényleg hatalmas területen fekszik. A rengeteg zöld között mindig fel-felbukkant egy újabb pár házas település, de az még mindig a város része volt, és helyi járatos buszok mentek a legkisebb házcsoport közé is.

Skandi 672
Helsinki külváros.

Ha a Balti-államokról azt írtam, hogy zöldek, akkor Finnországról már az első „vidéki napon” leírhatom, hogy harsogóan zöld. Tavasz van! Kezd nyílni az orgona, az ezer színben pompázó tavaszi virágok még a legborúsabb ég alatt is jókedvre derítenek. Csak érdekességként: a külvárosok lakótelepei egyre bővülnek. És panelházakat építenek! De max. háromszinteseket, és olyan színvonalas tervezői megoldásokkal, hogy az amúgy is adott csodálatos természeti környezetbe illesztve a panel is luxus lakóteleppé tud válni.

Skandi 673
Itt is van panel.

Végül kint volt a Helsinki vége tábla, kiértem az E4-es útra. Ahol is, az úttal párhuzamosan attól pár méterre egy teljes sávszélességű, remek minőségű bicikliút vezetett Lahti felé, 30 km-en keresztül. Eleinte szép idő volt, de 3 körül befeketedett az ég, és hirtelen megeredt az eső. Ez is picit érdekesen kezdődött, mert egész úton nem volt fedett buszmegálló. Egyszer csak megláttam egyet paddal, már jó 40 km volt bennem, gondoltam megállok pihenni. Bekanyarodtam, és zutty! Mintha az ég szakadt volna le! Egy jó negyedórát vártam, majd beöltöztem az esőszerelésbe, láttam, hogy ez nem fogja abbahagyni.

Skandi 676
Bicikli-sztráda.

Úgy is volt, este 7-ig szakadt. Tekertem, hisz délebbre az volt a bajom hogy kánikula van, akkor most használjuk ki a hűvösebb időt. Mäntsälä-nál megláttam egy Lidl-t, épp elfogyott a vizem, hát egy rövid szünetet tartottam. Mikor kijöttem, egy apa és a fia nézegették a szerelvényt. Megszólított, a szokásos kérdések, honnan, hová, hogy működik. Kérdezte hol szoktam aludni. Megmondtam, hogy mikor hol, sátorban, és általában út szélén ahol az este ér. Mondta, hogy 15 km-re lakik egy Pohjainen Pikatie nevű egész pici településen, szívesen vendégül lát éjszakára, egy tó partján van háza, és ez után az esős nap után jól fog esni egy szauna is! Hát, jól hangzott! Leírta a címet, meg hogy háromnegyed 8 (itteni) körül vár. Komolyan is vettem, meg nem is. Néztem a GPS-en a tavat, amit mutatott, már közeledett, és akkor mellém állt a kocsival, elébem jött! Akkor ez komoly. Mondta, hogy még másfél km, a bejárónál vár.

Skandi 675
Nekem ez szebb….

Ott volt, bevezetett egy tündéri helyre, egy tó partján fenyőfák, öreg sziklák közé épült csodaszép házhoz. Na, itt élvezet lesz sátorozni. Leraktam a gépet, és hívott, hogy menjek vele a partra. Ott pedig állt egy fagerendákból épült kis mézeskalács ház, a vendégház. Nemes egyszerűséggel kinyitotta előttem, és mondta, hogy az enyém, érezzem magam otthon. Hát még én is meg tudok lepődni.

Skandi 681
Tóparti kisházam.
Skandi 685
Ha csak egy éjszakára is…
Skandi 678
36 nap után ágyban.

Egy nagyon szép kis szoba, kényelmes ágy, 36 nap után először alszom ágyban. A házikóval egybe épült a család szaunája, tíz lépésre a tótól. Begyújtott a szauna kályhába, és mondta, hogy először a felesége és a kislánya, majd mi, Ő és a kisfia szaunázunk. Én levetettem a vizes ruhát, és bár szakadt az eső, fürdőnadrágot vettem, és úsztam egy istenit. Bent volt a vízben a hőmérő, húsz fokos volt a tó.

Skandi 677
Szauna után irány a tó.
Skandi 683
Béke.

Jöttek a hölgyek, bemutatkoztunk, ugyanaz, érezzem magam otthon. Aztán mi következtünk. A sziklák a kályhán izzottak, a rálocsolt víz 120 fokos gőzt csinált, perceken belül folytam. Aztán a váltás, futás a jó hűvös vízbe, és úsztunk egy jót. Ezt megismételtük ötször. Közben beszélgettünk, és hát adódott a kérdés, miért. Mondta, hogy a finnek vendégszerető emberek, Ő pedig az extrém sporteredményeket rendkívül nagyra tartja. Névjegykártyát cseréltünk: meg kell hogy őrizzem vendéglátóm nevét: Jaakko Ahokas, a Finn határőrség hadnagya volt. Jó ember, egyszerűen és őszintén vendégszerető. Nem zavart, egyszerűen elköszönt, jó éjt, és jó utat, kitartást kívánt, és mondta, hogy Ők már reggel korán dolgozni mennek, majd húzzam be magam után az ajtót.

Skandi 682
Pedig marasztaltak…

Furcsa, hogy amikor az ember átfázik, mindene csurom víz, és kicsit undorral várja a vízben töltött vacogós éjszakát, akkor belebotlik egy Emberbe, aki nem csak a testét tudja felmelegíteni, hanem a lelkének is melegséget okoz. Sok mindent ad ám ez az út!

Reggel indulok tovább.

37. éjszaka, egy tóparti faházban. 60°44’47.84” 25°27’56.30”

37.